Beköltözés a Pannóniába

Szeptember elseje nem „csak” tanévkezdet, hanem a kollégisták számára egyben a beköltözés ideje a kollégiumokba: a szerencsésebbek már egy jól ismert társaságba érkezhetnek vissza, ahol – ha szerencsésen összejött egy csapat – a nyáron esett kalandjaikat mesélhetik el, vagy az újra való találkozás öröme tölti ki az első perceket, órákat. Nehezebb helyzetben vannak, akik először költöznek kollégiumba, vagy egy számukra eddig nem ismert új helyre kell beköltözniük: a tanévüket nem csak az iskolai kezdés „nehezíti”, de izgulhatnak azon is, hogy kikkel kerülnek majd egy szobába, vagy egyáltalán milyen is az a kollégiumi élet, eszik-e vagy isszák azt. Ebben a beköltözésben segíthetnek/segítenek azok a tanárok, akik az évek során szerzett emberismeretükkel próbálják rendezni az egyes szobába kerülő diákokat: a hasonló életkor, az egy iskolába járás, a közös érdeklődés megléte vagy hiánya, a hasonló személyiségek „összegyűjtése” közül ez utóbbi kettő nem mindig könnyű feladat, persze a szobák összetételének „javítása” később is megtörténhet, csak legyen nyitottság a változtatásra.

A közös érdeklődés feltételezéséhez jó alapot szolgáltathat a választott fő szakirány (zene, hajózás stb.), illetve a közös sport szeretete stb., de persze ezek sem garantálják a tökéletes kapcsolatok kialakítását. A dologhoz az is hozzá tartozik, hogy még az érdeklődésben, habitusban közel álló gyerekek között is lehetnek ellentétek az otthonról hozott szokásokat tekintve, kell hát egy egészéges kompromisszum a dolgokban, ami kialakítható, segítség hozzá a kollégiumi házirend is, de végső soron mégiscsak az egyéni belátás számít a legtöbbet.

A közös célok megtalálása némi kreativitást igényel, szerencsére nálunk, a Pannónia Középiskolás Kollégiumban évkezdetkor nem volt hiány belőle a beköltözőknél: a zenészek közös zenéléssel találták meg a „közös hangot”, sokan a kollégium klubtermébe gyűltek össze pingpongozni, vagy beszélgetni, miközben a pingpongozókat figyelték.

Ahogy a beköltöző tanulóknál, úgy a gyereküket kollégiumba „engedő” szülőknél is nagy az izgalom tanévkezdetkor: Vajon kik közé, milyen körülmények közé fog kerülni a gyerekem – teszik fel az aggódó szülők a kérdést, s nem egyszer eljönnek, hogy szemrevételezzék az intézményt, ahova gyerekük be fog költözni hosszabb időre. Szétnéznek, hogy milyenek a szobák, megkeresik a csoportvezető tanárokat, hogy beszélgethessenek velük, megnyugodhassanak, biztonságban, „jó kezekben” lesz a gyermekük. Az eddigi tapasztalatok? Ahogy az angol mondja: so far so good, azaz eddig jó.

Szerző: Lehota Roland 

Mobirise Website Builder
Mobirise Website Builder
Mobirise Website Builder

Built with Mobirise ‌

Free Web Site Maker